A férjem és én nem igazán vagyunk azok a típusú emberek, akik imádnak fotózkodni, vagy akár szelfizni. Nekünk talán két kezemen meg tudom számolni, hogy hány közös képünk van együtt, hiszen inkább élveztük mindig is a közösen együtt töltött időt, mint hogy fotókat csináltunk volna. Persze most évek múltán már rájöttünk, hogy a nyaralások alkalmával, vagy egy-egy kirándulásról, a randikról, a nevezetesebb szülinapokról készíthettünk volna képeket, mert annyira jó lenne visszanézni őket és egy kicsit nosztalgikus hangulatban beszélgetni az együtt eltöltött időről, és újra élni azokat a régi pillanatokat. Éppen ezért el is döntöttük, hogy ezen változtatunk. Nem csak azért, mert szeretnénk egy tényleg nagy családi albumot, hanem azért is, mert nemsokára gyereket szeretnénk vállalni, és vele mindenképp szeretnénk majd rendszeresen képeket készíteni, hiszen szeretnénk majd látni öregen és vénen, hogy hogyan nőtt fel, szeretnénk majd egy karosszékben lapozgatni az albumot elérzékenyülve, könnyes szemmel.
Éppen ezért felkerestük az egyik barátnőm javaslatára Szalai Balázs oldalát és a képeket meglátva azonnal fel is kértük arra, hogy segítsen nekünk megvalósítani a legújabb családi szokásunkat, hogy minden évben legalább egyszer elmegyünk egy családi fotózásra. Nem is csalódtunk. Balázs iszonyatosan kedves és jó humorú srác, akivel tényleg öröm volt a fotózás. Nagyon féltünk tőle, hiszen tartottunk attól, hogy nem fogunk tudni mit kezdeni magunkkal, vagy hogy túl beállított képeket akar majd készíteni, de leginkább úgy tudnám jellemezni az egyész napot, hogy iszonyatosan nagy élmény volt mindkettőnk részéről. Biztos vagyok benne, hogy most már minden évben legalább egyszer el fogunk látogatni hozzá és meg fogjuk kérni, hogy csináljon rólunk pár feledhetetlen képet.